Trópusi ciklon

Hogyan alakulnak ki és fejlődnek

Trópusi ciklonok akkor alakulnak ki, amikor a legalább 26-27 °C-os tengerfelszíni hőmérséklet biztosítja a vihar kialakulásához szükséges hőt és nedvességet. A meleg, nedves levegő felemelkedik és lehűl, kondenzáció révén látens hőt szabadítva fel. Ez a folyamat csökkenti a felszíni nyomást, ami több levegőt vonz, és a Coriolis-hatás által hajtott, felszálló meleg levegő és a befelé forduló szelek önfenntartó körforgását hozza létre.

Ahogy a rendszer szerveződik, a zivatarok egy központi alacsony nyomású zóna köré csoportosulnak. Ha a körülmények továbbra is kedvezőek maradnak - alacsony függőleges szélnyírás, elegendő nedvesség és folyamatos hozzáférés a meleg óceáni vízhez -, a vihar felerősödik, és kialakul a trópusi ciklon klasszikus szerkezete: egy szem a középpontban, amelyet a szemfal vesz körül, ahol a legerősebb szelek és a legnagyobb csapadékhullás fordul elő.

Amikor egy trópusi ciklon hűvösebb vizek vagy szárazföld fölé vonul, elveszíti energiaforrását, és gyengülni kezd. Egyesek extratrópusi ciklonokká alakulhatnak át, ha a középső szélességi körök felé mozognak.

Trópusi vs. extratrópusi ciklonok

Bár mindkettő alacsony nyomású, forgószéllel rendelkező rendszer, a trópusi ciklonok szerkezetükben és energiaforrásukban különböznek.

• A trópusi ciklonok meleg maggal rendelkeznek, és energiájukat a meleg óceánok feletti kondenzáció során felszabaduló látens hőből nyerik. A legintenzívebb szelek és csapadék a középpont közelében összpontosulnak, és nincsenek hideg- és melegfrontok.
• Az extratrópusi ciklonok hideg maggal rendelkeznek, az időjárási frontok mentén alakulnak ki, és a légtömegek közötti hőmérsékleti kontrasztok hajtják őket. Általában nagyobbak, de kevésbé tömörek, mint a trópusi ciklonok.

Osztályozás és regionális elnevezések

A trópusi ciklonok erősségét gyakran a maximális kitartott szélsebességgel mérik. Az Atlanti-óceánon és a Csendes-óceán északkeleti részén a Saffir-Simpson hurrikánszél-skála az 1. kategóriától (legkevésbé súlyos) az 5. kategóriáig (legsúlyosabb) osztályozza őket.

Az elnevezés attól függ, hogy hol fordul elő a vihar:

• Hurrikánok az Atlanti-óceán északi részén, a Csendes-óceán északkeleti részén és a Csendes-óceán déli részén
• Tájfunok a Csendes-óceán északnyugati részén
• Ciklonok az Indiai-óceánon és a Csendes-óceán délnyugati részén

A különböző nevek ellenére a viharok fizikai szerkezete és viselkedése megegyezik.

Kapcsolódó időjárási és környezeti hatások

A trópusi ciklonok pusztító szeleket, özönvízszerű esőzéseket, part menti áradásokat és viharhullámokat hoznak, amelyek pusztító hatással lehetnek a közösségekre és az infrastruktúrára. Hatásuk messze a szárazföld belsejébe is kiterjedhet, földcsuszamlásokat, folyóáradásokat és áramkimaradásokat okozva.

Ugyanakkor szerepet játszanak a Föld éghajlati rendszerében is, mivel a trópusokról a magasabb szélességi körök felé terelik a hőt. Az óceán felett felkavarhatják a felszíni vizeket, és időnként feláramlást indíthatnak el, ami támogatja a tengeri ökoszisztémákat.