Hó

A hó akkor képződik, amikor a felső légkörben lévő vízgőz 0°C-on vagy 0°C alatt megfagy. Ez a lerakódásnak nevezett folyamat akkor következik be, amikor a vízgőz megkerüli a folyékony fázist, és közvetlenül jégkristályokká alakul át. 

Ezek a kristályok mikroszkopikus részecskék, például por vagy pollen körül alakulnak ki, amelyek kondenzációs magként működnek. Ahogy a kristályok lehullanak, úgy növekednek, hogy túlhűlt vízcseppeket (fagypont alatti folyékony víz) gyűjtenek össze, vagy más kristályokkal egyesülnek, hópelyheket alkotva. 

Az egyes hópelyhek mérete és összetettsége a levegő hőmérsékletétől és páratartalmától függ - a melegebb, nedvesebb levegő nagyobb, bonyolultabb pelyheket, míg a hidegebb, szárazabb levegő kisebb, egyszerűbb pelyheket hoz létre.

A hó típusai a következők:

• Havas hó: Könnyű, száraz és pelyhes hó, alacsony víztartalommal. Nagyon hideg körülmények között gyakori, és ideális síeléshez vagy snowboardozáshoz.
• Nedves hó (nehéz hó): Sűrűbb, magasabb víztartalmú hó, amely jellemzően a fagypont közelében képződik. Könnyen összetapad, így jól használható hógolyókhoz, de nehezen lapátolható.
• Graupel (hópellet): Puha, fehér golyók, amelyek akkor keletkeznek, amikor a túlhűlt vízcseppek ráfagynak a hópelyhekre. A graupel gyakran összetéveszthető a jégesővel vagy az ónos esővel, de lágyabb és törékenyebb.
• Csapadék (jégpelletek): Apró, tiszta vagy áttetsző jégszemcsék, amelyek akkor keletkeznek, amikor a hópelyhek részben megolvadnak a meleg légrétegben, majd újra megfagynak, mielőtt a talajba érnének. A hófúvás technikailag nem hó, de gyakran havas körülményekkel társul.
• Hószemek: Nagyon apró, lapos vagy hosszúkás fehér részecskék, amelyek lassan hullanak a rétegfelhőkből. Viselkedésükben a szitáló esőhöz hasonlóak, és nem pattognak vagy törnek össze.
• Gyémántpor: Apró jégkristályok, amelyek a tiszta égből hullanak le, általában rendkívül hideg időben. A napfényben szikrázik, és leginkább a sarkvidéki vagy sarkvidéki régiókban fordul elő.