A jégeső szilárd csapadék, amely akkor keletkezik, amikor a túlhűlt vízcseppek az erős zivatarfelhőzetben jégdarabkákhoz fagynak, és jégdarabkákká nőnek, amelyek leesnek, amikor túl nehezek lesznek ahhoz, hogy felemelkedjenek.
A jégeső a szilárd csapadék egy félelmetes formája, amely egyedi kialakulási folyamata és jelentős hatásainak lehetősége miatt különbözik más jeges jelenségektől. Bár látszólag egyszerű jégdarabok, a jégeső a tornyosuló zivatarfelhőkön belüli erőteljes légköri dinamika terméke. A jégeső megértéséhez a nedvesség, a hőmérséklet és az erős légáramlatok bonyolult táncába kell belemerülni.
A jégesőt alapvetően a nagy, konvektív felhőkön belüli robusztus felhőmozgások, az úgynevezett gomolyfelhők (zivatarfelhők) okozzák. Ezek a feláramlások erőteljes légáramlatok, amelyek gyorsan emelkednek a Föld felszínéről, és amelyeket az intenzív felmelegedés és a légköri instabilitás hajt.
A folyamat akkor kezdődik, amikor a vízcseppeket ezek a feláramlások magasra szállítják a légkörbe, és olyan magasságba jutnak, ahol a hőmérséklet jóval fagypont alatti (0C vagy 32F). Ezekben a fagyos magasságokban a vízcseppek szuperhűtötté válnak, ami azt jelenti, hogy folyékony állapotban maradnak, még akkor is, ha hőmérsékletük a fagyáspontjuk alatt van. Amikor ezek a szuperhűtött cseppek egy apró jégkristályba vagy más kondenzációs magba ütköznek, azonnal megfagynak, és egy kis jégembriót alkotnak.
Ezt a jégembriót ezután a zivatar turbulens feláramlási és leáramlási régióiban többször felemelik és ledobják. Útja során további túlhűlt vízcseppekkel ütközik, amelyek ráfagynak a felszínére. Ez az akkréciónak nevezett felhalmozódási folyamat a jégeső méretének növekedését okozza. A jégeső tovább kering a felhőben, minden egyes áthaladással újabb jégrétegeket gyarapítva, amíg túl nehéz nem lesz ahhoz, hogy a felhőáramlat elbírja, és ekkor a földre esik.
A jégeső méretét elsősorban több kulcsfontosságú tényező határozza meg:
A jégesőt jellemzően úgy mérik, hogy összehasonlítják a közönséges tárgyakkal (pl. borsószemnyi, golflabda méretű, puha labda méretű). A 2,5 cm-es (1 hüvelyk) vagy annál nagyobb jégeső általában "súlyosnak" minősül, és jelentős károkat képes okozni.
Ha felszeletelünk egy nagy jégesőt, gyakran láthatunk koncentrikus rétegeket, hasonlóan a hagyma karikáihoz. Ezek a rétegek különböző megjelenésűek lehetnek, váltakozva átlátszó (átlátszó) és átlátszatlan (tejfehér) jéggel. Ez a réteges szerkezet a jégeső zivatarban megtett útjáról árulkodik:
E rétegek száma és vastagsága jelzi, hogy a jégeső hányszor emelkedett fel, és hányszor ment át különböző hőmérsékleti és nedvességi rendszereken a zivataron belül, mielőtt végül leesett.
Bár mind a jégeső, mind a hó a fagyott csapadék formája, kialakulási folyamatuk, jellemzőik és tipikus előfordulási feltételeik eltérőek.
A jégeső lényegében nem egyszerűen fagyott eső, hanema turbulens légkör terméke, ahol a víz, a szél és a hőmérséklet kényes, de erőteljes egyensúlyban van egymással. A jégeső a réteges szerkezetétől kezdve a pusztító erejéig lenyűgöző betekintést nyújt a heves zivatarok belső működésébe.
Megjelent:
május 22, 2025
Hasznos volt?
Alternatív nevek: