A légköri nyomás a levegő súlya által egy adott pont felett kifejtett erő.
A légköri nyomás nem egy állandó érték, mindig változik, még egy nyugodt, napos napon is. Az egyik legjobban kiszámítható változás egy enyhe napi ciklus, ahol a légnyomás hajlamos arra, hogy reggel és este legyen a legmagasabb, és napközben és éjfél körül a legalacsonyabb. Ezt a "légköri árapály" néven ismert mintázatot a levegő napközbeni felmelegedése és lehűlése okozza, ami finom hullámszerű mozgásokat hoz létre a légkörben.
Ezeket a napi ingadozásokat azonban gyakran beárnyékolják az időjárás okozta nagyobb, jelentősebb változások.
A légköri nyomás az időjárás alapvető mozgatórugója. A légnyomás változása szelet hoz létre, és gyakran jelzi, hogy milyen időjárás várható.
Nagynyomású rendszerek: Ha egy légoszlop különösen nehéz, akkor nagynyomású rendszert alkot. Ezekben a rendszerekben a levegő süllyed, amely süllyedés közben felmelegszik és kiszárad. Ez a folyamat megakadályozza a felhők kialakulását, ezért a magasnyomású rendszerek jellemzően nyugodt, tiszta égbolthoz és szép időhöz társulnak.
Alacsony nyomású rendszerek: Ezzel szemben az alacsony nyomású rendszer olyan terület, ahol a levegő könnyebb. Ezekben a rendszerekben a levegő emelkedik. Ahogy a levegő emelkedik, lehűl, és a benne lévő nedvesség kondenzálódik, felhőket és csapadékot képezve. Emiatt az alacsony nyomású rendszerek szinte mindig felhős, bizonytalan és viharos időjárással járnak együtt. Minél nagyobb a nyomáskülönbség egy magas és egy alacsony nyomású rendszer között, annál erősebb lesz a szél, mivel a levegő a magasnyomású területről az alacsony nyomású területre áramlik, hogy kiegyenlítse a súlykülönbséget.
Ez a kérdés egy kicsit trükkösnek tűnhet, hiszen az imént mondtuk, hogy a nyomás befolyásolja az időjárást. Ez azonban egy dinamikus kapcsolat, ahol mindkét tényező hatással van egymásra. A helyi időjárási viszonyok viszont befolyásolhatják a nyomást.
Egy erős zivatar például átmeneti nyomásesést okozhat, mivel a gyorsan emelkedő levegő helyi alacsony nyomású területet hoz létre. Egy hidegfront áthaladása, ahol hidegebb, sűrűbb levegő áramlik be, hirtelen nyomásemelkedést okozhat. Végső soron a nagyléptékű időjárási minták - a ciklonok és anticiklonok kialakulása, a frontok mozgása és a hőmérséklet-változások - azok a dolgok, amelyek létrehozzák a magas és alacsony nyomású rendszereket, amelyeket az időjárás előrejelzéséhez használunk.
A légköri nyomás a magassággal csökken. Minél magasabbra megyünk, annál kevesebb levegő van felettünk, és ezért annál kevesebb súly nyom lefelé. Ezért van az, hogy a hegycsúcsokon, a repülőgépeken és a fennsíkokon a légköri nyomás alacsonyabb, mint a tengerszinten.
Ez a nyomáscsökkenés a magassággal gyakorlati következményekkel jár. Nagy magasságban az emberek légszomjat vagy magassági betegséget tapasztalhatnak, mivel kevesebb oxigénmolekula jut egy lélegzetvételre. Ez befolyásolja a nyomás mérésének és értelmezésének módját is, különösen az időjárás-jelentés és a repülés területén.
Mivel a nyomás természetesen csökken a magassággal, a meteorológusok korrekciós tényezőt használnak, hogy a különböző magasságokban mért nyomásértékeket összehasonlíthatóvá tegyék. Ezt a korrigált értéket nevezik tengerszint feletti nyomásnak - ez egybecslés arra vonatkozóan, hogy mekkora lenne a nyomás, ha az állomás a tengerszinten helyezkedne el.
Az állomás tényleges tengerszint feletti magasságában mért korrigálatlan értéket nevezzük állomásnyomásnak. Például egy hegyvidéki területen lévő meteorológiai állomás mérhet 900 millibar állomásnyomást, de a magassági korrekció után a tengerszint feletti nyomás még mindig 1013 millibar lehet, ami átlagos légköri viszonyokat jelez.
E szabványosítás nélkül az időjárási térképek félrevezetőek lennének, mivel a magasan fekvő területek mindig alacsony nyomás alatt állónak tűnnének.
A légköri nyomás létfontosságú szerepet játszik mind a repülésben, mind a meteorológiában.
A pilóták a légköri nyomást használják a magasságmérők beállításához - ez elengedhetetlen a tengerszint feletti magasság meghatározásához, különösen leszálláskor. A helytelen nyomásbeállítások miatti téves leolvasás súlyos navigációs hibákat eredményezhet.
Az időjárás-előrejelzésben a nyomást a nagy kiterjedésű rendszerek, például a ciklonok és anticiklonok azonosítására használják. A meteorológusok izobárokat -egyenlő nyomású vonalakat -rajzolnak a térképekre, hogy szemléltessék a levegő mozgását. A szorosan egymás mellett elhelyezkedő izobárok erős szeleket és meredek nyomásgradienseket jeleznek, amelyek nélkülözhetetlenek a viharelőrejelzéshez és a szélmodellezéshez.
Míg a legtöbb ember napról napra csak néhány millibaros nyomásváltozást tapasztal, egyes időjárási események drámai szélsőségeket hoznak.
A hurrikánokat például mély alacsony nyomású központok jellemzik. Minél alacsonyabb a nyomás, annál intenzívebb a vihar. A 2005-ös Wilma hurrikán az Atlanti-óceán medencéjében valaha mért egyik legalacsonyabb nyomással rendelkezett: 882 millibar.
A spektrum másik végén, Szibériában és Mongóliában az erős téli anticiklonok idején rendkívül magas nyomások fordulhatnak elő, a feljegyzett értékek meghaladják az 1080 millibar-t. Ezek a rendszerek gyakran hideg, száraz és stagnáló körülményeket hoznak.
A légköri nyomást egy barométer nevű eszközzel mérik. A legkorábbi barométerek higanyoszlopot használtak, és a higanyoszlop magassága a légnyomás változásának függvényében emelkedett vagy csökkent. Manapság a legtöbb barométer elektronikus érzékelőket vagy aneroid kapszulát használ, amely egy lezárt fémdoboz, amely a nyomásváltozás hatására kitágul és összehúzódik.
A légköri nyomás mérésének szabványos mértékegysége a millibar (mb), bár használják a hektopaszkál (hPa) mértékegységet is, amely számszerűen azonos. Az Egyesült Államokban a nyomást gyakran higanycentiméterben (inHg) jelentik. A szabványos légköri nyomás a tengerszinten körülbelül 1013,25 mb (vagy hPa), vagy 29,92 inHg.
Megjelent:
augusztus 1, 2025
Hasznos volt?
Alternatív nevek:
Iratkozzon fel hírlevelünkre